Hihetetlen

A három legnagyobb fizikai kutatóintézet vezetője szerint a következő 12 hónapban minden esély megvan rá, hogy végre megtalálják a Higgs-bozont - vagy bizonyítsák, hogy valójában nem is létezik.

A három igazgató - a svájci CERN, az amerikai Fermilab és a japán KEK vezetői - ugyancsak leszögezte, hogy szkeptikusak annak a nemrég nyilvánosságra hozott kísérletnek az eredményeit illetően, amelyek szerint neutrínó részecskék túllépték a fénysebességet.

Az élet, a világmindenség meg minden

"Úgy gondolom, jövő ilyenkorra átadhatom önöknek a Higgs-bozont, vagy a hírt, hogy nem létezik" - fogalmazott Rolf Heuer, a CERN főigazgatója. Az intézet híres részecskegyorsítója, az LHC (Large Hadron Collider) a legesélyesebb arra, hogy segítségével rábukkanjanak az "Isteni részecske" néven is emlegetett Higgs-bozonra, amelyről úgy gondolják, magyarázattal szolgál majd arra, pontosan hogyan nyerte el mai formáját a világegyetem.

Heuer a japán KEK vezetőjével, Atusto Suzukival és az amerikai Fermilab igazgatójával, Pier Oddone-nal közösen tartott a témában sajtótájékoztatót. A Fermilab egyébként nemrég zárta be saját részecskegyorsítóját, a Tevatront, amelyet az LHC legnagyobb vetélytársának tartottak a részecske megtalálásáért folytatott versenyben. A Tevatron által szolgáltatott adatokat még hosszú hónapokig elemzik majd a fizikusok, de Oddone szerint legjobb esetben azt zárhatják ki, hol ne keressék a részecskét.

A Tevatron jövője még néhány hónappal ezelőtt is kérdéses volt. A Fermilab részecskegyorsítójának munkatársai áprilisban jelentették be, hogy valamilyen rejtélyes új részecske nyomára bukkantak, ez azonban végül nem segített - tavaly novemberben még arról volt szó, hogy további három évig működhet a szerkezet, végül azonban megvonták a támogatást, így 27 év után most októberben kapcsolják le.

Protonok ütköztetése az LHC-ben

A Higgs-bozon a részecskekutatók szerint az a tényező lehet, amely az univerzumban található anyag tömegét adja. Peter Higgs - akiről a nevét kapta - és más kutatók, akik vele párhuzamosan dolgozták ki az elméletet az "Isteni részecske" létezéséről, úgy gondolták, hogy pontosan illeszkedne a negyven évvel ezelőtt kidolgozott sztenderd modellbe, megmagyarázná a gyenge kölcsönhatás szimmetriájának felborulását az ősrobbanást követően, és így a világegyetem kialakulását - ez a részecskefizika Szent Grálja.

Olyan nincs, hogy nincs

A három vezető kutató szerint ha a Higgs-bozonról kiderülne, hogy nem létezik, az az egész modell összeomlását okozhatná, amelyet gyakorlatilag mér több mint egy évszázada, Einstein relativitás-elméletének első publikálása óta építgetnek. A tudósok azonban teljesen biztosak abban, hogy az LHC elhozza majd a várva várt felfedezést.

A Nagy Hadronütköztetőt még tavaly márciusban helyezték üzembe, és azóta is mini ősrobbanások millióit hozza létre közel fénysebességre gyorsított részecskék ütköztetése segítségével - egy-egy ilyen ütközéskor az univerzum keletkezésének pillanatához hasonló állapotok állnak elő, számos különböző típusú részecske jön létre, ezért remélik, hogy előbb-utóbb észlelik a Higgs-bozont is.

A 9 milliárd dollárból megépített részecskegyorsító teljesítményét 2014-ben tervezik megduplázni, így ha esetleg kiderülne, hogy máshol kell keresni a választ, annak felfedésére csak ezután kerülhetne sor.

A kutatók szerint azonban Einstein alapvető elmélete szilárdan áll a lábán, még azzal együtt is, hogy két héttel ezelőtt tudósok egy csoportja bejelentette, hogy egy kísérlet során a fénysebességnél gyorsabban haladó neutrínókat észleltek. Einstein elmélete szerint a fénynél semmi sem haladhat gyorsabban - a kísérlet eredményei óriási kavarodást váltottak ki a fizikusok között, akik most arra várnak, hogy más intézetek cáfolják vagy igazolják az eredményeket. Az eredeti kísérletben a CERN is részt vett, az ellenőrzésbe pedig bevonják a KEK és a Fermilab intézeteit, az igazgatók azonban határozottan szkeptikusnak mondják magukat a fénysebesség esetleges átlépését illetően.