Egy oceanográfiai intézet kutatói szerint egyes tengeri baktériumok egymás közötti kommunikációja, amely a táplálékkeresés során zajlik, komolyan befolyásolhatja bolygónk kílmáját azáltal, hogy üvegházhatású gázokat szabadít fel a tengerek mélyén.
A globális felmelegedést elősegítő gázok egyik legfőbb forrása mára az óceánok mélye - az innen felszabaduló nagy mennyiségű szén-dioxid segít csapdába ejteni a Nap hőjét, így emelve bolygónk átlaghőmérsékletét. kutatók szerint lehet, hogy a gázok kiszabadításáért a baktériumok közötti csevej felel.
A Woods Hole Oceanográfiai Intézet (WHOI) tudósai szerint az óceánokban élő baktériumok első számú táplálékforrásai azok a mélyben sodródó anyagdarabkák, amelyek szénben gazdag ásványokkal rendelkeznek. Amikor ilyenekre akadnak, a baktériumok kémiai jelezéseket adnak le, hogy a környéken lévő fajtársaik figyelmét felkeltsék. Amennyiben elegen vannak egy helyen, akkor a baktériumok összefogva olyan enzimeket kezdenek termelni, amelyek lebontják a szenet tároló molekulákat.
A tudósok azt mondják, az ember hajlamos úgy tekinteni a baktériumokra, mint csoportos döntésekre képtelen élőlényekre, pedig az adatok alapján pontosan ez történik az óceánok mélyén: az élőlények egymást riasztva, majd nagy csoportokban összefogva szereznek táplálékot.
Az Environmental Microbiology Reports folyóiratban közreadott eredmények szerint a baktériumok kommunikációja során létrejövő enzimek, amelyek lebontják a szenet csapdába ejtő részecskéket, nagymértékben hatással lehetnek akár a klímára is. A szén-dioxid ugyanis, amelyből rengeteg nyugszik a tengerek mélyén, üvegházhatású gáz.
A baktériumi szintű kommunikáció tehát ezek szerint azzal jár, hogy a légkörből kevesebb szán-dioxid vonódik ki és kerül a mélybe, így a kis élőlények képesek megzavarni a bolygó egész szénciklusát.
Ezt mondjátok