A SOHO űrobszervatórium megfigyelése szerint nem sokkal azután, hogy egy üstökös nagy sebességgel becsapódott központi csillagunkba, egy hatalmas robbanás volt megfigyelhető annak felszínén. A kutatók szerint a két esemény nem valószínű, hogy kapcsolatban áll, de attól még lehetséges.
A napkutatók elsősorban azért állítják, hogy a becsapódás és az azt mindössze néhány órával követő óriási napkitörés nem áll kapcsolatban, mivel a két esemény éppen a csillag két átellenes oldalán következett be, egymástól roppant távolságra. Ezen kívül egyelőre nem ismernek olyan mechanizmust, amely lehetővé tenné, hogy egy ilyen becsapódás kitörést váltson ki. Persze ettől az egész még nagyon látványos marad.
A SpaceWeather.com weboldal szerint 2011 előtt a legtöbb tudós elvből elutasította volna, hogy a két esemény között kapcsolat állhat fenn, a legújabb megfigyelések miatt azonban megváltozott a napkutatók hozzáállása. A NASA SDO (Solar Dynamics Observatory) űreszköze ugyanis idén korábban megfigyelt egy hasonló üstökös-becsapódást a Nap felszínén, és az adatok szerint a széthulló égitest felbolygatta a mágneses mezőt és a térségben található plazmát is.
Tekintve, hogy az üstökösök ezek szerint képesek valamilyen szinten a mágneses mező befolyásolására, lehetséges, hogy olyan instabilitást hozzanak létre, amely végül egy látványos napkitörésben teljesedik ki. Ennek ellenére a két esemény valószínűleg csak véletlenül esett ennyire egybe, a tudósok azonban mindenképpen további vizsgálatokra alkalmasnak tartják mindezt.
A SOHO-2143 névre keresztelt üstököst, amelynek utolsó pillanatait a SOHO (Solar and Heliospheric Observatory) űrobszervatórium örökítette meg, egy amatőr csillagász fedezte fel szeptember 30-án.
Kapcsolt kitörések
Alább az SDO egy ugyancsak október 1-jén készített felvételét láthatjuk - a videón két napkitörés figyelhető meg annak példájaként, hogy a Nap felszínén bekövetkező események ismereteink szerint hogy képesek valóban hatással lenni egymásra.
A két kitörés két egymástól igen messze található régióban történt, rövid időn belül - az első az 1302 jelű szuperrégióban, a második pedig a viszonylag új 1035 jelűben. A két kitörésről az SDO megfigyelései alapján tudjuk, hogy a Nap mágneses mezején keresztül voltak hatással egymásra. A kapcsolt kitörések közül az első gyakorlatilag kiváltotta a másodikat, miközben a nap felszínén dominó-szerűen terjedtek az általuk kiváltott hullámok.
Az 1305-ös napfolt központi részén keletkezett kitörés Földünk irányába történt, a Napból kiszabadult, relatíve lassan (500 kilométer/szekundummal) utazó anyagrészecskék pedig néhány nappal később, október 5-én értek el minket. A hasonló kitörések a földön rendszerint geomagnetikus viharokat váltanak ki, nem egyszer megzavarva a telekommunikációt, helymeghatározást és elektromos hálózatokat - bár a legtöbb kitörés nem elég erős ehhez.
Ezt mondjátok