Mindössze két héttel ezelőtt tették közzé az OPERA projekt kutatói eredményeiket, melyek szerint a fénysebességnél gyorsabb müon-neutrínókat figyeltek meg egy kísérletük során. Az adatok úgy hatottak a fizikusok közösségére, ahogyan egy közéjük hajított kézigránát sem lett volna képes - ha valaki Einstein legalapvetőbb feltevését cáfoló adatokat tesz közzé, számítania is kell rá, hogy egyszerre kiáltják ki bolondnak, zseninek, csalónak és hozzá nem értőnek.

A bejelentés óta eltelt két hétben számos tanulmány született - csak a publikáció előtt álló irományokat gyűjtő arXiv szerverén harminc található -, amely cáfolni hivatott a fénysebességet átlépő részecskék létezését, közülük azonban mindeddig csak kettő tűnik megalapozottnak és átgondoltnak.

Csak elfelejtettek számolni semmi több

Az első tanulmány a londoni Imperial College munkatársa, Carlo Contaldi nevéhez fűződik. Szerinte az OPERA projekt kutatói egyszerűen elfelejtették belefoglalni számításaikba a gravitációt - egészen pontosan az a hatást, amelyet a Föld gravitációja a kísérletük során felhasznált órákra gyakorol.

A kísérlet során a svájci CERN részecskefizikai kutatóközpontból egy 730 kilométerre lévő célállomásra sugároztak át müon-neutrínókat - Contaldi szerint a kísérlet két végpontjában található órákra más-más mértékű gravitáció hatott, így az egyik egy kicsivel lassabban járt, mint a másik. Természetesen itt roppant kismértékű eltérésről beszélünk csak, ha azonban fénysebességgel közlekedő részecskékről beszélünk, akkor minden nanoszekundum komoly métereket jelenhet.

Persze ha Contaldi elmélete helyesnek bizonyul, az OPERA kutatói minden bizonnyal nevetség tárgyává válnak majd, amiért egy ilyen alapvető tényezőt elfelejtettek belekalkulálni számításaikba.

Lehetetlen, mert lehetetlen

A második elméletet Andrew Cohen és Sheldon Glasgow dogozták ki, akik arra hívják fel a figyelmet, hogy amennyiben a kísérlet során tényleg túllépték volna a fénysebességet a neutrínók, akkor 730 kilométeres utazásuk során más részecskéket kellett volna kisugározniuk, azaz jól látható, mérhető nyomot hagytak volna maguk után - ennek oka a különböző sebességgel mozgó részecskék közötti energiavándorlás. Az Opera kutatócsapata azonban semmi hasonlót nem érzékelt (illetve nem tettek közzé ilyen eredményeket), ezért a két tudós szerint semmiképpen sem fordulhatott elő, hogy egyes részecskék átlépték a fénysebességet, és a mérés pontatlansága valamilyen más tényezőnek köszönhető.

Persze ez a két tanulmány sem cáfolja az OPERA során kapott eredményeket, mindössze elméleteket gyártanak, miért és hogyan fordulhatott elő, hogy hibás eredményeket kaptak a kutatók. AZ első elméletet a kutatók könnyen megcáfolhatják, ami pedig a másodikat illeti - nos, ha a fénysebességnél gyorsabban utazó részecskék úgy lépték át a végsőnek gondolt határt, hogy közben nem hagytak nyomot maguk után, tulajdonképpen az sem furcsább magánál az alaptézisnél, csak egy kicsivel talán több elméletet borít fel.

Az minden esetre biztos, hogy megnyugtató választ addig nem kapunk, amíg a CERN, a japán KEK és más intézetek újra el nem végzik a kísérletet - amíg végső cáfolat vagy megerősítés nem születik, a téma körüli viták valószínűleg inkább hasonlítanak majd verbális pankrációra, mint visszafogott tudományos ötletelésre.