Hihetetlen

A Seattle-ben évente megrendezett SuperComputing konferencián jelentették be kutatók, hogy megdöntötték az adatátvitel korábban érvényes világrekordját - a szakemberek egyetlen nap alatt kétmillió gigabyte adatot képesek elküldeni a "drót" másik végére.

A kísérlet során a Brit Kolumbiában található Victoria Egyetem kutatási központja és a washingtoni Állami Kiállítóközpont között hoztak létre kapcsolatot. A kanadai hálózati fejlesztésekért felelős CANARIE (Canada's Advanced Research and Innovation Network) és a BCNET nonprofit szervezet által közösen kiépített hálózaton a kutatócsapat az egyik irányba 98 gigabites másodpercenkénti sebességet (Gbps) ért el, ezzel egy időben pedig a másik irányba 88 Gbps-t - így a két adatközpont közötti kétirányú adatátvitel új világrekordja 186 Gbps. Az előző, még 2009-ben beállított csúcs egyébként 119 Gbps volt.

A kutatócsapat, amely beállította az új rekordot, részecskefizikusokból, elektronikai szakemberekből és hálózati mérnökökből állt, és a projektben olyan neves kutatóintézetek vettek részt, mint a Caltech (Kaliforniai Technológiai Intézet) és a CERN.

"Megmutattuk, a jövőben hogyan történik majd a hatalmas adatcsomagok kezelése és továbbítása. A rendelkezésünkre álló eszközökkel egyedülálló lehetőségek nyílnak meg előttünk - tisztán látjuk az utat, ami egy olyan jövőhöz vezet, amelyet mások egyelőre még csak elképzelni sem tudnak" - fogalmazott Harvey Newman professzor, a részecskefizikusok vezetője.

Nem a torrentezőknek szánják

A kutatók az általuk kidolgozott adatátviteli módszer jövőbeni alkalmazásáról annyit mondtak el, remélik, hogy megkönnyíti majd az egyre hatalmasabb mennyiségű információ továbbítását az optikai hálózatok globális hálózatának segítségével. Többek között a rekorddöntéshez vezető projekt eredményeit felhasználva akarják az elkövetkező években a következő generációs optikai hálózatokat kiépíteni, amelyek 40-100 Gbps sebességű adatátvitelt is lehetővé tennének.

A CERN részvétele a projektben sejteti, hogy a nagy sebességű adatátviteli technológiák kifejlesztéséhez a fizikusoknak is komoly érdeke fűződik. A kutatóknak elsősorban azért jönne jól, ha könnyebben és gyorsabban tudnának ekkora adattömegeket mozgatni, mert az LHC, azaz a Nagy Hadronütköztető névre hallgató részecskegyorsító működése során irtózatos mennyiségű információt produkál. Miközben részecskéket csapkodnak egymáshoz a föld mélyén, a tudósok már eddig is több mint 100 petabyte (ezer terabyte) adatot állítottak elő. És mivel a jövőben a kísérletek számát és intenzitását, energiaszintjét is növelni akarják, könnyen előfordulhat, hogy akár ezerszer ekkora adattömbbel kell a végén megbirkózniuk.

A CERN automatizált adatközpontja - az LHC által kreált adatok egyelőre még csak itt hozzáférhetőek azonnal és hiánytalanul

Az információk feldolgozását mindeddig egy több mint háromszáz tagból - adattároló és számítóközpontokból - álló globális hálózat révén oldották meg. "Az, hogy a tudósok a világ bármely részén hozzáférhessenek az LHC-ben keletkezett adatokhoz, kulcsfontosságú - így jöhetnek össze a legnagyobb koponyák, hogy együtt dolgozhassanak a világegyetem titkain" - fogalmazott a CERN IT-részlegének helyettes vezetője, David Foster.

A hálózati adatátvitel határainak feszegetésétől tehát nem csak azt várják, hogy a jövőben minél könnyebb legyen majd letölteni az esti filmet az internetről - a tudományos munkában egy ilyen sebességekre képes globális hálózat egészen új fejezetet nyithatna, mivel mindenki számára hozzáférhetővé tenné a kutatási anyagot.