Hihetetlen

Valahol egy eldugott San Diegó-i laboratóriumban egy csapat tudós azon fáradozik, hogy végre összehozza az emberiséget a Földön kívüli élettel - ők azonban ahelyett, hogy rádióteleszkópokkal próbálkoznának, inkább életet akarnak teremteni.

A tudósok, science-fiction rajongók és moziba járó emberek több generációja nőtt már fel úgy, hogy azt gondolta, ha egyszer összefutunk a Földön kívüli élettel, azt a Mars homokjában fedezzük majd fel, esetleg üzenetet kapunk tőlük az éteren keresztül, vagy netán inváziós űrhajókkal érkeznek majd meg. Egy csoport amerikai kutató inkább a saját kezébe akarja venni a kezdeményezést, és inkább meg akarja teremteni az életet.

Az isteni kémcső

Gerald F. Joyce professzor, a Scripps kutatóintézet munkatársa a vezetője azoknak, akik ily módon akarják levágni a kanyart, és egyszerre akarják elhozni az első harmadik típusú találkozást, és istent csinálni az emberből. Szerinte ahhoz, hogy csak várjunk a felfedezésre, és mást ne tegyünk, mint hogy egyszerűen csak keressük az ismeretlen életet, túl keveset tudunk az egész témakörről.

"Minden, amit az életről tudunk, Földi vizsgálatokon alapul. A csillagászok az őrületbe kergetnek azzal, amikor kijelentik, hogy a világegyetem minden bizonnyal hemzseg az élettől. De ha van egy Föld-típusú bolygónk, mik az esélyei az élet kialakulásának? Egy a millióhoz? Egy a kettőhöz? Ilyet szerintem nem jelenthetünk ki" - mondja Joyce.

A biológusok még abban sem tudnak megegyezni, pontosan hogyan is definiálható az élet. A legtöbbek szerint életnek számít az, ami képes az evolúcióra, az alkalmazkodásra, ezek a legalapvetőbb kritériumok. A pontos meghatározáshoz azonban kellene egy második minta, amely nem az általunk ismert egyetlen, Földi-típusú kategóriából származik - ezért törekednek arra Joycék, hogy életre keltsék a kémcsöveikben lötyögő vegyszereket.

Nem ma kezdték

A kutatók szerint közel járnak a sikerhez, és meglehetősen magabiztosak azt illetően, hogy elérik céljukat. Négy évvel ezelőtt Joyce professzor egyik tanítványával együtt sikeresen állított elő egy olyan mesterséges molekulát, amely képes volt lemásolni, replikálni önmagát, amíg megvoltak hozzá a megfelelő forrásai, hogy ezt megtegye.

Mivel a molekula erre gyakorlatilag örökké képes, amíg van miből újraalkotnia önmagát, annak idején úgy nevezték el, "a halhatatlan molekula". Ez egyfajta RNS, azaz ribonukleinsav, ez viszont nem él. Joyce célja az, hogy olyan molekulákat hozzon létre, amelyek nem csak ömaguk újraalkotására képesek, hanem a fejlődésre is.

Az eddigi eredmények azt mutatják, hogy az ember által alkotott molekulák képesek valamilyen szintű fejlődésre is. A sikeresen túlélő újabb generációk valamilyen szinten mutálódnak, a tudósok pedig csak megfigyelnek, és várják, mi lesz belőlük.

Szaporodni minden áron

Joyce elmondása szerint az életnek kötelessége a szaporodás, a földi élet azonban annak idején egy egész sor trükk segítségével javította a siker esélyeit. Erre a mesterséges molekulák mindeddig nem voltak képesek.

A molekula, amelyet létrehoztak, szenvedett ugyanakkor egy gyerekbetegségben - bár hatékonyan replikálódott, nem elég gyorsan ahhoz, hogy fenntartsa a folyamatot - a régebbi molekulák gyorsabban estek szét, mint ahogy az újak keletkeztek, így tehát gyorsabb volt a pusztulás, mint az újjászületés. Ezt úgy küszöbölték ki, hogy egy helyett két különböző RNS-t vettek be a folyamatba, amelyek egymást segítve megfelelően felgyorsították azt.

A tudósok végül tizenkét különböző típust hoztak létre a molekulából, és megfelelő környezetbe helyezték őket a szaporodáshoz, hogy lássák, képesek-e a fejlődésre. Azok, amelyek fennmaradtak, végül már negyed óránként megkétszerezték saját számukat, egyes folyamatbeli hibák miatt pedig hamarosan olyan mutációk jelentek meg, amelyek a kezdetekkor még nem voltak jelen. Végül az eredeti változatok gyakorlatilag teljesen eltűntek - elkezdődött az evolúció.

Most a tudósok azon dolgoznak, hogy még okosabbá tegyék teremtményüket. Bár Joyce nem hajlandó felfedni, hogy pontosan milyen képesség kifejlesztését várják az RNS-től, elmondta, hogy például az, ha képesek lennének más molekulákból előállítani a saját szaporodásukhoz szükségeseket.

Ismeretlen távlatok

Azon, hogy az esetleges siker milyen filozófiai vitákat generálna, a tudósok nem gondolkodnak. Joyce szerint nem kell science-fiction drámával, de egyébként sem érdeklik őket ilyen megfontolások, elmondásuk szerint egyszerűen nem az ő dolguk ilyesmikkel foglalkozni. Joyce csapata szerint "egyetlen mikroba sem fog előugrani a kémcsöveikből és hazatelefonálni, vagy főiskolás fiatalokat zombivá változtatni".

"Ha képesek lennénk életet létrehozni, az olyan kiemelkedő fontosságú eredmény lenne, mint a földművelés kifejlesztése vagy a kohászat feltalálása. Előre azonban senki sem lenne képes megmondani, hogy milyen előnyünk származik belőle" - jelentette ki a kutatással kapcsolatban a Princeton Egyetem egyik fizikusa.

Az új típusú élet létrehozása olyan távlatokat nyitna meg, amelyeknek csak a képzelet szab határt. Talán máshogyan épül majd fel a DNS-e, talán nem is DNS-t használ fel örökítőanyagként, talán valamilyen más alapra épül, mint a szén alapú földi élet - egyelőre lehetetlen megmondani.

Máshogy is lehet

Más kutatók más megközelítéssel próbálkoznak. A Floridai Alkalmazott Molekuláris Evolúció Alapítványának dolgozó Steven Benner úgy indult neki, hogy boltban vásárolt, egyszerű vegyszerekből újjáépítette egy parazita baktérium genomját, majd ezt egy másik baktériumba helyezte - Benner teremtménye pedig átvette az irányítást, és magától kezdett szaporodni. Egy másik esetben tudósok a kólibaktérium genomját programozták újra, megnyitva a lehetőséget arra, hogy új tulajdonságokkal ruházzák fel azt. Ez utóbbiról Joyce professzor úgy nyilatkozott, hogy "nagyon macsó molekuláris biotechnológiáról" van szó.

Mi is így kezdtük

Sokak szerint még jóval azelőtt képesek leszünk földi laboratóriumokban új típusú életet alkotni, hogy a NASA vagy az ESA hasonlót találna a csillagok között. A földi élet jelenlegi tudásunk szerint mintegy 3,8 milliárd éve keletkezett egy forró Földön - a prehisztorikus Éden első lakója pedig minden bizonnyal egy RNS-molekula volt, így a kutatók is jó helyen keresgélnek.

A RNA napjainkban már csak egyfajta kifutófiúja a DNS-nek, attól eltérően azonban képes arra, hogy kölcsönhatást idézzen elő más molekulák között - a fejlett organizmusok proteinjei ugyanezt a feladatot végzik. Bizonyítani ugyan nem tudják azt, hogy valóban az RNS jelentette egykor az élet alapját, képesek azonban egy ennél sokkal izgalmasabb dologra - saját modellt létrehozni ennek alapján.

Joyce és társai most arra várnak, hogy a molekula, amelyet létrehoztak, meglepje őket - előálljon egy meglepő trükkel, fogással a túlélésért folytatott harcban, és így végül kimondhassák azt: életben van.