Az Északi-sark felett a tudósok szerint idén először olyan intenzitással pusztult a Földünket védelmező ózonréteg, hogy kijelenthető: ózonlyuk van az Arktisz felett. Egyes lakott területek felett a réteg 80 százaléka elpusztult.
A Nature tudományos folyóiratban megjelent eredmények szerint húsz kilométeres magasságban az északi félteke nagy területein, többek között Észak-Európa és Oroszország egyes részei felett is eddig soha nem látott mértékben vékonyodott el az ózonréteg. Ennek oka a szokatlanul hideg időjárás - a légkörben található klorid vegyületek, amelyek a legjobban pusztítják az ózont, éppen ilyen hideg körülmények között a legaktívabbak.
Az első adatok az ózonréteg ilyen mértékű pusztulásáról már áprilisban elérhetőek voltak, a most nyilvánosságra hozott tanulmány azonban az első, amelyben részletesen elemezték azokat.
Saját kárunkon tanulunk
Az arktiszi telek a szakemberek szerint nagyon szeszélyesek, néha hidegebb, néha pedig melegebb az időjárás, és gyakorlatilag lehetetlen megjósolni, előfordulhat-e ismét hasonló mértékű pusztulás a közeljövőben.
Michelle Santee, a NASA Sugárhajtási Laborjának (JPL) munkatársa szerint bizonyos tendenciák arra mutatnak, hogy valószínű a hasonlóan hideg időjárás újbóli előfordulása. Ha pedig erre akkor kerül sor, amikor a légkörben magas a klorid vegyületek aránya, akkor könnyen megismétlődhet a jelenség.
A klorid vegyületek halogénezett szénhidrogénekből, röviden CFC-kből származnak, amelyek használata az elmúlt században vált elterjedté, például hűtőgépekben vagy tűzoltó készülékekben. Pusztító hatásukat az ózonréteggel szemben először az Antarktisz felett keletkezett lyuk kapcsán dokumentálták, ahol mostanra már minden télen jelentős ózonpusztulást mérnek a tudósok. Bár a CFC-k használatát jelentősen csökkentették, majd 1987-ben be is tiltották, arányuk a légkörben még mindig jelentős.
A CFC-k használata annak idején azért terjedt el olyan széles körben, mert közömbös gázok - nincsenek hatással az emberi egészségre, illetve nem lépnek reakcióba más vegyületekkel - ezért is halmozódtak fel a légkörben ilyen mennyiségben. A Napból származó UV-sugárzás miatt azonban - amelytől éppen az ózonréteg véd minket - olyan reakciókat indít el, amelyek miatt a klorid vegyületek végül katalizátorként működnek a légköri ózonbomlás előidézésében.
A szélsőségesen hideg időjárás ennek a folyamatnak a felgyorsítását segíti elő, mivel klór molekulák képződését segíti elő a sztratoszférikus jégfelhők felszínén - ezek a Napból érkező sugárzás hatására lebomlanak, és megtámadják az ózonmolekulákat.
Még egy emberöltő, mire helyrejöhet
Az Északi-sark felett most azért keletkezett soha nem látott méretű lyuk az ózonpajzson, mert olyan hideg volt a tél tavaly december és idén április között, amilyet még sohasem mértek. A déli féltekén megszokottak az ilyen hőmérsékletek, az északin azonban egyáltalán nem. Egyes észak-európai és orosz megfigyelőállomások jelentették, hogy megnövekedett az UV-sugárzás mértéke, azt azonban, hogy ez mennyire lesz hatással az érintett területeken élők egészségére, egyelőre nem tudni.
A CFC-k évtizedekig megmaradnak felhalmozódásuk után a légkörben, az ózon elpusztítása során pedig az ózonmolekulákat bontó klorid gyökök folyamatosan újratermelődnek - éppen ezért a kutatók szerint az ózonréteg legkorábban a század közepe táján állhat helyre.
Ezt mondjátok