Hihetetlen

Asztrofizikusok bizonyítékot találtak arra, hogy a fekete lyukak valóban képesek szétszakítani olyan csillagokat, amelyek túl közel kerülnek hozzájuk. A felfedezés nem csak bepillantást enged az általános relativitás működésébe, de segít a kialakulóban lévő szupermasszív fekete lyukak utáni kutatásban is.

A csillagászok már régen kiszámították, hogy mi történik egy csillaggal, ha túl közel kerül egy szupermasszív objektumhoz, amelyek a galaxisok közepén találhatóak. A fekete lyuk hatalmas gravitációja a csillag egyik felének anyagát maga felé vonzza, míg a csillag másik felére nem hatnak ilyen erők, így az szétszakad, anyagának egy része belezuhan az eseményhorizontba, a többi pedig kaotikus módon sodródik tovább, intenzív rádiójeleket hozva létre.

Az évek során a rádiójeleket fürkésző csillagászok számos olyan jelre bukkantak már rá, amelyek megfelelhettek annak, amilyeneket egy hasonló jelenség produkálna, bizonyítani azonban mindezidáig nem tudták, hogy valóban egy-egy csillag halálsikolyát csípték-e el.

A legnagyobb nehézség az, hogy a TDF-nek is nevezett jeleket nagyon bonyolult szétválasztani a más hasonló események által keltett jelektől, például azoktól, amelyeket egy szupernóva fellobbanása hoz létre. A másik lehetőség, hogy egy növekvő fekete lyuk kvazárként kezd működni, és szintén hasonló jeleket kezd sugározni.

Egy nemzetközi kutatócsoport, amely az Astrophysical Journal tudományos folyóiratban publikálta eredményeit, két jelről bizonyította kétséget kizáróan, hogy a TDF-ek kategóriájába tartoznak, azaz akkor keletkeztek, amikor egy fekete lyuk részben bekebelezett egy csillagot. A Sloan Digital Sky Survey (SDSS) projekt adatai alapján, amelyben tíz éven keresztül több mint kétmillió galaxis kísértek figyelemmel, 342 olyan jelet találtak, amelyek beleillettek a képbe.

Mint a részletesebb elemzés során kiderült, ezek majdnem mindegyik szupernóváktól vagy kazároktól eredt, kettőről azonban megállapították, hogy olyan galaxisokból erednek, ahol nem észlelték más jelét kvazárok működésének, és nem hasonlítottak egyetlen eddig megfigyelt szupernóvára sem. Mindkét jel pontosan saját galaxisának közepéről eredt, ami szintén arra utalt, hogy a kutatók megtalálták, amit kerestek. (Jobb oldali kép: fantáziarajz egy kvazárról.)

A tudósok végül arra jutottak, hogy galaxisonként minden százezer évben történik hasonló esemény, azaz ilyen gyakran szakít szét egy-egy csillagot egy túl közel került fekete lyuk. A jövőben a felfedezés alapján könnyebben el tudják majd különíteni az ilyen jeleket, ezért ki tudnak majd dolgozni egy általános modellt is.