Hihetetlen

Az ENSZ szerint 2011. október 31-én, valahol a Föld egyik pontján születni fog egy baba, aki egyszerre lesz egy megtisztelő és félelmetes cím birtokosa: ő lesz Földünk hétmilliárdodik embere.

Könnyen lehet azonban, hogy az Egyesült Nemzetek Szövetsége egy picit elszámolta magát, és túl koraira írta ki a szülést. Hiába mondható el, hogy a pillanat előbb-utóbb el fog jönni pillanat, amikor a Föld népessége eléri az újabb bűvös számot, közel sem mindegy, hogy ez mikor és milyen ütemben történik meg.

A dátum pontos meghatározását ráadásul nagyban befolyásolja, hogy milliók születése és halála ismeretlen a világszervezet előtt, és hogy bizonytalan: a jövőben továbbra is ekkora mértékben növekszik a népesség, vagy csökkenést tapasztalunk majd?

Wolfgang Lutz, a bécsi népesedési kutatóintézet munkatársa szerint az ENSZ "politikai nyomás hatására" figyelembe se vette a bizonytalansági tényezőket, és igyekezett minél közelebb hozni az ominózus dátumot. Így születhetett meg az október vége.

Lutz és kollégája, Sergei Svherbov nagyjából úgy saccolja, hogy a hétmilliárdos határt csak 2013-ban érjük el, jobb esetben akár 2020-ig is várhatunk.

A világszervezet népesedési részlegének vezetője, Hania Zlotnik persze a hír hallatán azonnal megvédte a számításaikat, ugyanakkor azt beismerte, hogy hetekkel vagy hónapokkal is csúszhat a "Nagy Pillanat". Az egyik problémát egyértelműen az jelenti, hogy egyes országoknál nem tudják pontosan, hány lakosa van, de még a nagyvárosok esetében is komoly a hibahatár. Zlotnik szerint az ő számításaik a legfrissebb népszámlálások és statisztikák alapján készültek, ez viszont az afrikai kontinens esetében akár többéves adatokat is jelenthet.

Scherbov úgy gondolja, hogy a világszervezetnél felfelé is igazíthattak a számokon, viszont az utóbbi években a termékenységben csökkenést tapasztalhatunk. Ma egy nőnek átlagban 2,5 gyermeke van, ez pedig feleannyi, mint 50 évvel ezelőtt, vagyis sokkal kevesebb lehet az újszülöttek száma a világon, mint azt gondoljuk, prognosztizáljuk.

Érdekes problémát jelent például Kína esete, ahol a statisztikák szerin egy nőnek 1,2 gyermeke van, miközben egyes feltételezések szerint több tízmillió is lehet azok száma, akiket a családok nem vallanak be az államnak az "egy gyermek"-politika miatt. Sokan ezért az 1,2-es átlagot 1,8-ra módosították.

Zhongswei Zhao, a canberra-i Ausztrál Nemzeti Egyetem kutatója szerint a 2010-es népszámlálási adatok sem biztos, hogy pontosak, a kormány fölfelé is kerekíthetett (az ENSZ 1,5 gyermekkel számol).

A népesség megsaccolásában jelenlévő ellentmondások és problémák csak erősödnek, ha hosszú távú tervezésről beszélünk. Zhao szerint Kína napjainkban túlbecsüli a termékenységet és a gyermekszületést: a 2030-ra becsült népességnél akár százmilliós is lehet a "kerekítés".

Az indiai lakosság száma jelenti a másik nagy bizonytalansági faktort. Az ENSZ szerint az ország népessége 1,2 milliárdról indulva 2050-re elérheti az 1,7 milliárdot, ezzel pedig majd beelőzi Kínát. Scherbov és Lutz viszont inkább 1,4 milliárdot saccol, és a jelenlegi népességet is százmillióval kevesebbre becsüli.

Külön érdekesség, hogy a világszervezet idén év elején megváltoztatta prognózisát, és 2100-ra tízmilliárd embert vetített előre. Scherbov szerint azonban nincs bizonyíték arra nézve, hogy az ENSZ számításai helytállóak lennének; a bécsi intézet kutatója úgy gondolja, hogy a népesedési hullám réges-rég eléri a csúcspontot akkora, amikor az ENSZ számításai szerint radikálisan növekedés lesz a Föld népességét illetően.