Az elmúlt napok egyik szenzációját az orvostudományban egyértelműen a Fekete halál, azaz a bubópestis genetikai térképének megfejtése jelentette: a hosszú évszázada "titokzatoskodó" betegség most már nyitott könyv a tudósok előtt, akik azt is megállapították, hogy a 14. században hatalmas pusztítást végző baktérium az "ősanyja" a pestis modern változatának.

Kevés olyan iskolás gyerek van, aki nem tudja, mit is jelent a Fekete halál; hogy mi bújik meg a vészterhes szavak mögött. A történelem egyik legnagyobb tragédiáját még az sem képes felejteni, aki elbambult az aktuális töriórán, vagy épp kihagyott pár évet NatGeo-n.

Az emberiség egyik legpusztítóbb járványa egyszerre szörnyű, és egyszerre jelent egyfajta misztikumot. Kutatják, vonzódnak a témához: fiatalok és idősek; történészek, orvosok, antropológusok... Ne csodálkozzunk ezen, a járványnak leírhatatlan hatása volt: vallásilag, társadalmilag és gazdaságilag egyaránt.

A kutatók, érdeklődők keresték és keresik a válaszokat, a félelmetes tények mögött meghúzódó igazságot. A sok kérdés közül néhányat most megválaszoltak - igaz, ennek leginkább az orvostudomány berkein belül örülnek a legjobban.

Az Európában 1347 és 1351 között tetőző bubópestis-járványt okozó Yersinia pestis baktérium géntérképét eddig ugyanis nem tudták teljesen megfejteni, ráadásul sok tudós szerint az sem biztos, hogy ez a kis szörnyeteg felelt majd' százmillió európai, és ki tudja hány ázsiai haláláért.

A nemrég bejelentett felfedezés mögött egy londoni pestisáldozat maradványaiból kinyert DNS áll, melynek segítségével a kutatók először rekonstruálhatták a gyilkos patogén genomját. Az eredménynek köszönhetően a szakértők nemcsak felmérhették az "ellenséget", hanem nyomon is követhették egészen napjainkig. Most az is bebizonyosodott, hogy az eddigi gyanúsítás helytálló volt: valóban a Yersinia pestis baktérium a felelős a félelmetes pusztításért.

"Az elemzések során megállapítottuk, hogy ez a baktériumtörzs, vagy variáns az őse annak a patogénnek, mely napjainkig is fertőz. Minden jelenkori pestisjárvány lényegében utódja a középkorinak" - mondta Henrik Poinar, a kanadai McMaster Egyetem munkatársa, aki egyike volt a felfedezést tevő csapat tagjainak. "Azzal, hogy végre teljesen megértettük ennek a gyilkos kórokozónak a fejlődését, út nyílt a hatékonyabb védekezés előtt is."

A modern kor pestisjárványai nagyjából évente kétezer embert ölnek meg, és mivel nem tudni, hogy hova fejlődik a baktérium, nemcsak történelmi szempontok miatt van fontossága a géntérkép felfedezésének. Ami pedig egészen megdöbbentő: az idén év elején Németországban és Franciaországban fertőző virulens E-kóli baktériumtörzs DNS-ében is felfedezhetjük az ősi pestis nyomait.

Henrik Poinar a Nature magazinban publikálta eredményét, és pontosan bemutatta, hogyan jutottak hozzá a mintához: a kutatók a londoni East Smithfield nevezetű, közel háromezer holttestest tartalmazó "pestis-gödörből" emelték ki a tetemeket, melyek fogbelében sikeresen kimutatták a Yersinia pestis baktériumokat. Poinar arra is rámutatott, hogy a baktérium alig változott az elmúlt 660 év során. "A következő célunk az, hogy rájöjjünk, miért is volt ez a baktérium ilyen halálos" - mondta a McMaster Egyetem munkatársa.

Kollégája, a felfedezésben szintén részt vállaló Johannes Krause (a német Tübingen Egyetemről) úgy véli, az általuk használt módszert mostantól az összes többi, történelmi patogénnel szemben is felhasználhatják, hogy többet tudjunk meg a múlt gyilkos kórokozóiról.

Az eredményről egy külsős, Julian Parkhill, az angol "Wellcome Trust Sanger Institute" genom-szakértője is nyilatkozott, és elmondta, hogy a felfedezés meglepő, ugyanakkor hiteles. "Egy majd' hétszáz éves baktérium géntérképének megismerése hihetetlenül izgalmas dolog."