A Yale Egyetem paleontológusai először láthatták olyannak az ősi molylepkéket, amilyenek valójában voltak - 47 millió évvel ezelőtt.
Maria McNamara és csapata egy német kőbányában lelt rá az igencsak öreg molylepke maradványaira, kollégáival pedig azonnal hozzálátott az elemzéshez.
"Eredeti színüket a maradványok nem őrzik meg, ugyanakkor több tényező figyelembevételével rekonstruálhatóak" - mondta McNamara, aki szerint a 47 millió éves molylepke sárgás-zöldes színben pompázott, tapogatói pedig kékek lehettek.
A bogarak és szitakötők, akárcsak napjaink molylepkéi és pillangói nemcsak a pigmenteknek köszönhetik brilliáns színárnyalataikat, hanem azoknak a különböző alakzatoknak, melyek a szárnyakon foglalnak helyet. Ezek a párhuzamos "taréjok", pikkelyek megtörik, átirányítják a fényt, ez a folyamat pedig eltérő színket, formákat generál a rovarokon.
McNamara a fosszílián az ehhez hasonló pikkelyek segítségével rekonstruálta a színeket: sikerült megállapítani, hogy az élő molylepke sárgás-zöldes volt. A kutatócsapat szerint ez a színösszeállítás a lepke védelmére szolgált, hiszen ezzel bele tudott olvadni a környezetébe.
"Piszkosul nagy melót végeztek a srácot" - reagált a hírre Phil Manning, az angol Machester Egyetem munkatársa, aki szerint "ez az első csapat, amely képes volt megállapítani egy maradványból a a lény valós színét."
A felfedezést Yale Egyetem kutatói október 9-én jelentették be a Geological Society of America éves konferenciáján.
Ezt mondjátok